A "lemezkritikák" nem saját vélemény neves zeneszakértők írásaiból tallóztam.

For You /1978/

Az első lemez kezdő másodpercei méltón nyitják a nem mindennapian ambiciózus karriert 45-szörös(!) rájátszással rögzített egy személyes kórus énekli a lenyűgöző, mennyei szférákba emelő bevezetőt. A lemez többi része nem jelent nagy újdonságot a kor fekete a diszkó által inspirált zenéjéhez képest Bee Gees és Earth Wind and Fire -hatások, Santana féle gitárrangementek váltják egymást. Az igazán eredeti momentumokra akkor kerül sor, amikor a billentyűs hangszerek helyett Prince a gitárt veszi kezelésbe.

Csúcs: I'm Yours

Prince /1979/

Az oroszlánkörmök kibújtak. A zene keményedik a lemez slágerei a Why you Want To Treet Me So Bad és az I Wanna Be Your Lover még diszkó dalok, de a Bambi kapcsán a sajtó már elkezdi a Jimi Hendrix-szel való összehasonlítgatást. Kialakult a kemény szintetizátor sound és a gitár kettős hangzása, amely a Purple Rain-ig azaz 1984-ig Prince felvételeit uralja.

Csúcs: I'ts Gonna be lonely

Dirty Mind /1980/

"Az egyetlen vágyam, hogy az apukád kocsijának a hátsó ülésén megdugjalak" -közli a nyitódalban könnyedén, miközben monoton dobgépek és szintetizátorprogramok teremtik meg az elsőre a szexfilmek igénytelen kísérőzenéjére emlékeztető, de valójában gondosan kiagyalt hangzást. Prince egy későbbi interjúban azt állította, a lemez nagy része demokból állt, és hogy az orális szex kéjeit, valamint a családon belüli szex kapcsolat örömeit taglaló, egyszerű felépítésű számokat magánarchívumába szánta -csak a szorító határidő miatt kerültek rá a lemezre.

Csúcs: When You Were Mine

Controversy /1981/

Hét perces robotzene a címadó szám. Legalább annyit merít a nyolcvanas évek elejének szinti-new-wave-jéből, mint a Funk-ból. A rock-funk kombináció marad, a zene viszont hidegebb, mint korábban. Az Európában ismert olcsó szintetizátorok veszik át a hatalmat. A new-wave és a diszkóé sajátos egyvelege ez időtájt a Soft Cell és a Depeche Mode lemezein kristályosodtak ki -ez hat a Controversy-re. A zenész pályáját az istenfélelem és a libidó dialektikájának felfedezésével töltő Prince zenekarával még a Miatyánkat is elmondatja.

Csúcs: Private Joy

1999 /1982/

Ezzel a lemezzel lett szupersztár. Az 1999 megjelenése utáni több albumot adott el, mint a kiadója bármelyik sztárja. A dupla lemezen továbbra is a szintetizátoroké az uralom, a keverés viszont változik -teres szintikulissza teremti meg az egyszerű dallamokra épülő hatásos slágerek, a Little Red Corvette, a Something In The Water (Does Not Computer) a Delirious hangképét. A dobgépek egyre bombasztikusabban szólnak a visszhangszabályzók a maximumon. A zenei ötletek jók, de nincsenek kidolgozva -a rájuk épülő dalokat sajnos átlag hat percre húzzák el.

Csúcs: Lady Car Driver

Purple Rain /1984/

Filmzene. Az előző lemezre jellemző teatralizmus marad, viszont végre átveszi az uralmat a rock-and roll. A kemény nóták és a balladák is egyaránt kidolgozottak az első olyan Prince lemez, amely egy ültő helyben érdemes végig hallgatni. 1984 nyarára Prince zenéjét a fehér lemezvásárlók is befogadták: a Purple Rain több héten át tartotta távol Bruce Springsteen hazafias Born In The USA-ét az amerikai albumlista első helyétől.

Csúcs: Let's Go Crazy, (Szerintem: The Beautiful Ones)

Around The World In A Day /1985/

A Stones Their Satanic Majesties-éhez hasonló antipszihedelikus zene, amit a Purple Rain-túrné próbái alatt vettek fel. Prince egyik legjobb lemeze: spontán, könnyedebb, lazább, mint szokásos szexuális megnyilvánulásai. Az erotikus túlfűtöttség háttérbe szorul. Itt még a Funk sem forró: az America és a Tamborine egyenesen hideg. A Raspberry Beret-te, a Paisley Park-kal és a címadó számmal Prince nála szokatlan, új hangzásokat vezet be: a csilingelő zongorák, keleti hangulatot idéző ütőhangszerek váltják fel a szintetizátorokat és az elektromos dobokat. Prince máig legkifinomultabb produceri munkája. A lemez házi bemutatóján kezében egy szál rózsával játszadozva figyelte, hogy vállnak halálsápadttá a Warner munkatársai. Első hallásra nyilvánvaló ugyanis: ez a lemez a Purple Rain-hez képest szinte eladhatatlan -pedig jobb annál.

Csúcs: Condition Of The Heart

Parade /1986/

Újabb kísérletező lemez, de visszatér benne a funky. A Cristopher Tracy's Parade-ban samle-ot dobra rájátszó vonósokat, a New Position-ban karibi funk-ot, a Do You Lie-ban laza bárzenét a Kiss-ben minimalista gitárdiszkót hallunk. Az anyag kitűnő, Prince a mejelenése után mégis ezt nyilatkozta: "A Parade katasztrófa volt. A Kiss-t leszámítva semmi sincs rajta, amire büszke lennék. Azt hiszem úgy mentünk stúdióba, hogy nem volt elég jó számunk". Az önkritika csak részben helytálló, mert kidolgozott szám valóban csupán három-négy van az albumon, a témák, viszont sokkal érdekesebbek, mint bármelyik korábbi lemezén, a hangszerelés, pedig különösen a vonósokra és a fúvósokra koncentrál.

Csúcs: Sometimes It Snows In April

Sing 'O' The Times /1987/

A lemez címadó száma hipnotikus erejű dob és szintetizátoralappal fogja meg a hallgatót, a basszus csak ritkán jelenik meg. A dal a századvég legrémesebb jelenségeiről szól és mind ez az MTV-korszak kellemkedő Whitney Houston -zenéi között. Amikor a szám number one lett, és Prince, turnéra indult, színpadra állítva azt a nagyvárosi szex negyedben játszódó show-t, amely a lemez dalaira épült, az utolsó kételkedők is behódoltak. A show nem koncert volt, hanem az érzékekre ható monumentális agymosás. E sorok írója még másnap is kóvályogva járkált az élménytől. A lemez összefoglalja a zenei utat, amit Prince a korábbi években bejárt: van itt James Brown-szerű power funk /Hausequake/ philadelphiai sound /Adore és pophímnusz /I Could Never Take The Place Of Your Man/

Csúcs: Sign 'O' The Times

The Black Album /1987/

Ezt a kemény funky állásfoglalásnak szánt lemezt Prince az utolsó pillanatban vonta vissza. A sajtónak és a rádióknak elküldött promo -példányok alapján persze hamar elkészültek a kalózkiadványok. A Black Album dalainak nagy része úgy hangzik, mint valami jól produkált jam-session ügyesen megvágott darabjai. A lemez 1994 végén, néhány héten át újra kapható volt, azóta visszavonták.

Csúcs: Cindy C.

Lovesexy /1988/

Az első leszálló ág kezdete, az utolsó lemeze, amit elejétől a végéig érdemes meghallgatni. Az Eye No, a Glam Slam, a Dance On energikus és fanyar funky-ja jó, de csak a korábban felhalmozott értékeket fogalmazza újra.

Csúcs: Eye Know

Batman /1989/

Az első Batman -film zenéje. A hatalmas kasszasikerre számító producerek az időszak legnagyobb nevét akarták megvenni maguknak -így választották Prince-t, aki azon kívül, hogy egy szám címében utal a film témájára, egyáltalán nem kötődik a történethez. Hatalmas dinamikával dolgozó dobgépek, éles hangú szintetizátorokkal előállított power funk -album.

Csúcs: Scandalous

Graffiti Bridge /1990/

Akár csak az azonos című film, ez is úgy rossz, ahogy van.(Szerintem ez nem igaz!! :)) Pontosabban nem is rossz, hanem totál unalmas -pedig még a nagy példakép, a funk atyja, George Clinton is csatasorba állítódik, akár csak a Purple Rain című filmben megismert Time zenekar

: Tanácsos elkerülni (Szerintem a csúcs: Thieves In The Temple)

Diamonds And Pearls /1991/

Néhány lépés felfelé a mélypontról. Az új Prince a Gett Off-al debütál az MTV egyik rendezvényén. Zajok, sóhajok, Hammond orgonák, sok üres noise-funk és giccses dallam (aki ezt írta: Hülye }:O) között az egyetlen, a szerzőként kiváló régi Prince-re emlékeztető zene a Cream és a Money Don't Matter 2 Nite.

Csúcs: Money Don't Matter 2 Nite (Szerintem: Thunder)

Lovesymbol /1992/

Megtalálja a helyét Prince mögött a valamivel korábban megalakított új kísérőzenekara, a New Power Generation (NPG). Dinamikusabb lemez, mint az előző. Az igazi újdonság, hogy Prince szokásos líra balladái az NPG teres, erősen a dobokra koncentráló hangzásával kombinálja -például a Morning Papers-ben. Először szólal meg reggae Prince lemezén -ezt az irányzatot azonban nem tudja igazán integrálni. Tele nagyszerűen elénekelt, eljátszott számokkal, a szerzői invenció azonban szinte teljesen hiányzik

Csúcs: And God Created Women

The Hits /The B-Sides /1993/

Két, tizennyolc dalból álló átfogó válogatás jelent meg a korábban single-on is kiadott dalokból. Ezzel egy időben egy tripla kollekciót is kiadtak -az említett két lemezzel, valamint egy harmadikkal, amin a kislemezek addig ócska nyomású korongokon hozzáférhető B oldalain is szerepeltek. A jobb években a Prince lemezek B oldalain csodálatos számok kaptak helyet, itt ezek közül szerepel, az Erotic City az egy szál zongorára írt How Come You Don't Call Mc Anymore.

Prince ekkor változtatta nevét Symbol-ra.

The Beautiful Experience /1994/

Come /1994/

Kiadatlan felvételek a névváltoztatás előtti időszakból. A számok a hangszerelésből ítélve a Graffiti Bridge /Diamonds And Pearls időszakban készülhettek. Érdektelen monoton lemez, amit a korábbiakról nem véletlenül lemaradt dalokból válogatták össze. Maximum háttérzenének ajánlott. Van valami szánalmas abban, ha valaki harmincöt évesen is ugyanúgy variálgatja a "Can I Suck You Baby /Can I Fuck You Baby"-szerű sorokat, mint tíz évvel korábban

1-800 New Funk /1994/

A Minneapolis-i zenészek Közül többen is rászóltak Prince-re. Többek között a nagy funk öreg George Clinton is, hogy ideje most már az ifjú tehetségekkel is kiadni egy lemezt. Ez lett a 1-800 New Funk

Csúcs: Love Sign

Exodus /1995/

Zenés hangjáték, amely szereplői a minneapolisi klubok zenészei és közönsége -a Purple Rain stílusában, tradicionális jazzfunk -elemekkel, hosszú Instrumentális betétekkel, laza szólókkal, remekül hangszerelt fúvósokkal, de szerepel rajta akusztikus gitáron előadott blues is, többszörösen rájátszott gitárszólamokkal. Jobb, mint az előző lemez -lehet, hogy még nincs minden veszve?

Csúcs: Get Wild

The Gold Experience /1995/

Nyolc év után újra robban a hangzás. Visszatérnek a szintetizátorok, de most már akusztikus dobokkal kombinálva. A gitár úgy szól, mint egy jobb heavy metál lemezen, és az olcsó orgonák hangját felváltja a Hammond. Többszörösen egymásra játszott Eric Clapton -szerű gitárszolokkal teríti le az izgalmas ritmusképleteket. A New Power Generation legjobb pillanatait tartalmazza az album, annak köszönhetően, hogy Prince hagyja maga mellett kibontakozni a zenészeket. A lemezre rákerült a korábban független kiadókon keresztül terjesztett csodálatos dallam, a The Most Beautiful Girl In The World, amely csilingelő gitárjaival, a hárfákkal, maga mögött hagyva az öncélú fülledtséget eddigi legnagyobb kilencvenes évekbeli sikerét hozta.

Csúcs: Billy Jack Bitch (Szerintem: We March, Gold és az egész album ;))

Girl 6. /1995/

Spike Lee filmjének zenéje. Az egész a nyolcvanas évek elejére visszanyúló válogatáson Prince kislemezeiből nagyszerű B oldalak is helyet kaptak, sőt olyan Prince körüli formációk, mint Family és Vanity számai is szerepeltek.

Csúcs: Don't Talk To Strongers

Chaos And Disorder /1996/

Symbol újra felfedezi a rock and rollt, a harsogó gitárokat, a hetvenes évek amerikai hangzásait, a bluest. Kemény power rock a lemez, és halljunk csodát: nemhogy nem unalmas, de az első perctől az utolsóig lenyűgöző. Minden megbocsátva! :)

Csúcs: I Like It There

Emancipation /1996/

A Művész, Akit Korábban Prince-nek hívtak, vagyis The Artist Formerly Know As Prince (TAFKA) három CD-ből álló új albumot jelentett meg Emancipation címmel. A hosszúnevű alkotó egyszerűen csak ennyit nyilatkozott lemezéről: "Hiszem, hogy azért születtem erre a világra, hogy az Emancipation című lemezt megalkossam." Nos azóta már mások is figyelemreméltónak, forradalminak, sőt zseniálisnak kiáltották ki az új felvételeket, így valószínű, hogy maga az alkotó sem túlzott lemezének jellemzésekor. Az Emancipation korunk egyik legsikeresebb albumává válhat. Így nemcsak a "Művész" rajongói, hanem az igényesebb zenebarátok többsége is kötelezően lecsap rá.

Csúcs: Scan My Computer

Kamasutra /1997-98/

Truth /1997-98/

Új lemeze, a Truth rövidesen megjelenik, de üzletekben nem lesz kapható, kizárólag az Interneten keresztül lehet megrendelni. Artist-ot jelenleg nem köti semmiféle szerződés lemezkiadókhoz, és a jelek szerint az Emancipation című tavalyi tripla album után az EMI-jel sem kíván újabb terjesztési szerződést kötni.

1997. szeptember

The New Power Soul /1998/

Prince-t azért kedvelem, mert zenész. Szóval nem ugribugri baba, akit felraknak a színpadra, hanem ért ahhoz, amit csinál. És ami cseppet sem magától értetődő manapság a zene világába, még hangszereken is tud játszani (csak 27 hangszeren :P). A The New Power Soul című albuma magáért szól.

Csúcs: Untill U're In My Arms Again

Crystal Ball /1998/

A művész, aki korábban sokkal magabiztosabb volt, újfent egy tripla CD megjelenését tervezi, ezúttal az Interneten. de ahhoz, hogy a Crystal Ball eljuthasson a rajongókhoz, Prince előbb szeretne százezer előrendelést látni a monitorán.

1998. május

The Vault...Old Friends 4 Sale /1999/

The Vault Old Friends 4 Sale című CD-re tíz olyan dalt gyűjtöttek össze, amelyeket eddig nem ismerhette a rajongók. Ha a 1985-94-ig terjedő alkotói korszak bármelyik lemezére bármelyik most kiadott nóta felkerül színvonalában, hangszerelésében cseppet sem lógott volna ki a sorból. A döbbenetes, hogy közel egy évtized során nyilván más-más időpontban született művek így együtt tökéletes egységet alkotnak.

Csúcs: There Is Lonely

Rave Un 2 The Joy Fantastic /1999/

A lemezen néhány kivételtől eltekintve ő szólaltatta meg az összes hangszert. Prince a pályafutása során először hívott más ismert zenészeket a lemez felvételhez, így született meg az Every Day Is A Winding Road című Sheryl Crow szám feldolgozása is.

Rave In 2 The Joy Fantastic /1999/

Csúcs: Every Day Is A Winding Road

The Very Best Of Prince /2001/

A 17. dalt tartalmazó lemezen is nyomon lehet követni a sztár szemléletének változását, az erősen szexista, trágár szövegektől egészen a lenyugodott vallásosságát megmutató számokig. Negyvenkét éves korára erősen vallásossá vált, azóta nyilatkozataiban óva inti a fiatalokat a káros szenvedélyektől és a káromkodástól. Mindenesetre válogatás albumán még találkozhatunk az olyan szabad szájú szövegű népszerű dalaival is, mint a Kiss vagy a Gett Off.

The Rainbow Children /2001/

One Nite Alone... /2001/

One Nite Alone...Live! /2001/

N.E.W.S. /2003/

A lemez érdekessége, hogy összesen 4 dalt tartalmaz a rajongóknak, azonban így sem fog csalódást okozni. Hiszen a számok egyenként 14 percesek melyek az észak, dél, kelet, nyugat /North, South, East, West/ címet viselik. A lemez stílusáról és műfajáról Prince nem volt hajlandó többet elárulni. A lemez kizárólag az Interneten lesz letölthető, bolti forgalomba nem kerül.

Musicology /2004/

Prince egyike az élő zenei legendáknak. Az állandó megújulásra, változásra törekvő művész legújabb albuma a pop, a funk, a soul és a folkzene stílusjegyeit elegyíti, s ennek eredményeként meghökkentően izgalmas hangzás jött létre. Az első 1978-as album /For You/ világától ma már jócskán elkanyarodott, de igényessége és dalszerzői sokszínűsége változatlan. Ezt a címadó Musicology is fényesen igazolja.

Csúcs: Call My Name

3121 /2006/

Új albuma a 2003-as Musicology-hoz hasonlóan Prince legkreatívabb időszakát idézi. Elképesztő könnyedséggel írt és előadott dalai porig alázzák a mai mainstream soul, r&b és hiphop előadókat. A lemez minden dalát - mint már oly sokszor - Prince írta, hangszerelte, producálta, és kilencven százalékban maga is játszotta fel. Úgy néhány hónapja tűnt fel a különböző zenei adókon Prince új dala, a Te Amo Corazon. Nem is annyira a dal, mint annak képi megjelenítése szolgált újdonsággal, hiszen az amúgy gyönyörű ballada megfilmesítésében Salma Hayek volt Prince segítségére. Még talán a „kis herceg”-get is meglepte új lemezének fogadtatása, hiszen az rögtön a megjelenés pillanatában a listák első helyén nyitott. A 3121 második kislemez dala, a Black Sweat, már sokkal inkább idézi Prince korai énjét, amely feszítő, monoton ritmusával rögtön magával ragadja hallgatót. Szintén a klasszikusokat idézi a Fury, amelyet az idei brit zenei díjátadón, már élőben is bemutatott a pop hercege. A lemez talán legnagyobb csúcspontja a The Word, amely egyszerű, lüktető kezdése után, lassan építkezve, a régi Prince klasszikusokat idézve tárul ki és válik teljessé. Az új album nemcsak technikailag tökéletes, hanem a nagyközönség számára is nem mindennapi hallgatnivaló.

Prince Ultimate /2006/

A duplalemezes album a Warner kiadónál jelent meg Prince korábbi slágereiből válógatva, ezzel is az utólsó bört is lehúzta a kiadója.

Happy Feet /2006/

Prince közremükődésével és az NPG Records kiadványaként jelent meg